Bahama-szigetek 2. (Exumák: O'Briens Cay, Warderick Wells Cay, Norman's Cay), 2018. jún.5-7.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
Bell Island - Warderick Wells Cay ( tmf), június 5.
Tegnap lehorgonyoztunk Bell Island mellett (piros H betű). A térképen jól látszik a rengeteg homokpad, amik között ma délelőtt kenuval tesszük meg az utat O'Brians Cay szigetig, ahol újabb látnivalók várnak ránk a víz alatt.
Egy csodálatos napnak nézünk elébe, amikor fél nyolckor a kenulapátokat mártogatjuk a vízbe. Minden egyes húzással közelebb kerülünk a korallkerthez (Coral Garden). Elevezünk a vízalatti repülőgéproncs fölött, de nem állunk meg, azt majd visszafelé nézzük meg.
A Coral Gardennél Dénes óvatosan leköti a kenut egy koralltömbhöz, és már merül is le a korallok közötti járatokba, hogy a kamerával kövesse az ismerős színes halakat. Álmi merül utána, és felváltva videózzák azt a tömény szépséget, ami ezen a kis területen még épen maradt.
Kivágtam néhány képkockát a videókból, itt pl. Álmi úszik:
Itt pedig Katalin:
Egy szép ehető sügér:
A szürke egy Gray angelfish (Pomacanthus arcuatus), a másik egy fiatal papagájhal (Stoplight parrotfish, juvenile):
Itt a bámulatos Queen angelfish (Holocanthus ciliaris), amivel sokat kergetőztek a fiúk, hogy szép felvételeket készítsenek róla. Jól látszik a "koronája" a fején:
A korallok is mutatósak, nem csak az angelfish:
Annyit voltunk a vízben, hogy jólesett utána a tűző napon átevezni a vízalatti repülőgéproncshoz, ami a Staniel Cay-nél látotthoz hasonló állapotban feküdt belesüppedve a homokba:
A vízben találkoztunk egy teknőssel, Álmi szeretett volna belekapszkodni, de a teknős nem ment bele ebbe a mókába. Útban vissza a hajóhoz megálltunk a Bahamákra jellemző homokpadok egyikén sétálni. Amikor meghallom ezt a szót, hogy Bahamák, ez a látvány ugrik be elsőre:
Johnny Depp magánszigete mellett kenuzunk tovább, és amikor visszaérünk Ventosóra, húzza is Dénes a horgonyt. Alig fúj szél, kellemesen haladunk Warderick Wells Cay felé, ahol már jártunk Bukdács úrral. Exumák 2. részben írtunk róla.
A sziget Nemzeti Park része. Fizetős bójákra lehet állni, de hagytak a parttól távol horgonyzóhelyet is. Bukdács úrral még annak idején az utóbbit választottuk, és most is így tettünk. Amikor megjelent mellettünk a Nemzeti Park motorcsónakja a parkőrökkel, kiderült, hogy három hónapja (2018. március) bevezették, hogy a horgonyzásért is fizetni kell. 22.5 $-t kértek el a 45 lábas Ventosóért.
Egyelőre nincs szél, nincs hullámzás, lelátunk a homokos fenékig, ugrunk is mindhárman a vízbe. Dénesre vár még két fontos munka, gázkart szerel, utána a nagyvitorlát, ami lehúzáskor elszakadt, megragasztja.
Kihasználom az alkalmat, hogy nem mozog a hajó, és az orrfedélzeten megcsinálom a 20 perc hasizom és 20 perc csípő, belsőcomb tornát az egyik Rubint Réka DVD-mről. Ezeknek a hanganyagát már évekkel ezelőtt rátöltöttem az mp3 lejátszómra, aminek a kis hangszórója nagyon erős, nemcsak én hallom, hanem a többiek is a hajóban. De elnézik nekem :) Szinte semmi helyet nem foglal, az egész készülék 5 cm x 3 cm x 1 cm.
Éjszakára megjön a szél, a hullámzás. Idézet a naplómból:
"Szar éjszaka. 15 csomós a szél, déli, innen nem védett a horgonyzóhely. A nagy hullámok megemelték Ventosót, Dénes kitett még egy kötelet. Ő a szalon padlójára ágyazott meg magának, ott stabilabb volt a fekvés, én füldugóval próbáltam aludni az orrkabinban, hogy ne halljam a zajokat, amik a lánctól jöttek, és a hajó oldalához csapódó hullámoktól."
Hogy Álminak hogyan telt az éjszaka? Nem értette, miért panaszkodunk reggel...
Warderick Wells Cay - Norman's Cay (22 tmf), június 6.
Fél 8-kor megint evezünk ki. Az egyik bóján álló hajóról megkértek, hogy figyeljük a partot, mert egy másik bóján álló hajó dingijének a kötele az éjjel eloldódott, és a dingit elfújta a szél.
Hét éve is lefotózott minket Álmi az 52 lábas bálna csontváza mellett, most is megörökítjük a viszontlátást. Ha fogadtam volna akkor, hogy még egyszer eljövök erre a szigetre vagy sem, biztos arra teszek, hogy nem. És vesztettem volna. Ezért mosolygunk annyira, és nem az elpusztult bálna csontvázának a látványán.
Most:
És akkor:
Most is felmászunk a hajósok dombjára (Boo Boo Hills), ahová kitehetnénk a hajó nevét vagy épp üzenetet hagyhatnánk palackpostával:
Akkor a kicsikém egy lapátot talált érdekesnek:
Most egy palackba zárt üzenetet:
A szigetet ismerjük, tudjuk, hogy ez a része dagálykor elzáródik, így sietnünk kell vissza, nehogy ittragadjunk.
Bölcs sorokra bukkanunk a parton:
"Ne bánd, hogy megöregszel, ez a kiváltság nem adatik meg mindenkinek."
Ma is elevezünk egy korallkerthez, ahová Álmi a partra kitett ingyen használható kajakok egyikével jön. Dajkacápák úsznak mellettünk, miközben evezünk. A korallkertnél beugrunk a vízbe szétnézni, de nem maradunk sokáig. Olyan erős az áramlás, a nyílt víz felé akar sodorni, hogy búvártalpak nélkül, ezeket Ventosón felejtettük, nem érzem biztonságosnak a vízben.
A hajóhoz visszaérve teljes a szélcsend. Az elsodródott dingit se mi, se a többiek nem találták meg. Dénes javasolta, hogy motorozzanak végig a sziget partja mentén, hátha meglesz. Ventoso körül tükör a víz, úszkálunk körülötte, mielőtt felhúzza Dénes a horgonyt. A széltelenségben békésen átpöfögünk Norman's Cay-hez, 6 óra alatt 22 tmf, nem megyünk 4 csomóval se. Útközben mosok. Megérkezve elered az eső, ami eláztatja a kicsipeszelt ruhákat. Nem baj, majd holnap megszáradnak.
Norman's Cay - Allen's Cay (18 tmf), június 7.
Itt is jártunk 7 éve, erről is az Exumák 2. részben írtunk. Korán reggel Dénessel elevezünk a kenuval a part felé sznorkelezni, halat lőni, de csak mini sügéreket találunk, azok is a barlangjukba menekülnek, ahogy közeledünk. Találunk különböző tengericsillagokat, amiket lefotózunk:
Visszérve Ventosóra Dénes borotválkozik, én a tönkrement laptopomról átmentek mindent a jó laptopunkra, és végre Álmi is felkel. 10 után indulunk kenuval a partra. Először gyalog bejárjuk a szigetet.
Visszaérve a kenuhoz kókuszokat bontunk, hogy kiigyuk belőlük az ásványi sókban gazdag kókuszlét:
Majd elevezünk egy vízalatti repülőgép roncsához, aminek a teteje apálykor kilátszik a vízből. Itt annak idején búvárkodtunk Frodóékkal, de kamera nélkül. Most felvételeket is készítünk. Szerencsénk van, mert mire odaevezünk, végeznek az ott úszkáló turisták, így megint hármunké a víz és a roncs.
A kicsi halak csipegetik a bőrünket. Szokatlan érzés, néha kicsit fáj is, nem esik jól se Álminak, se nekem. Dénest nem zavarja, jól szórakozik rajtunk, amikor egy-egy csípés után csapkodni kezdjük magunk körül a vizet, hogy elijesszük a halakat.
Délután 4-kor indulunk tovább Allen's Cay-hez. Itt is jártunk Bukdács úrral. Jó szél fúj, végre végig vitorlázunk, 5-6 csomóval haladunk, 6.45-kor horgonyon.